Szemelyben elmaradt az örömünnep.
Mert, a március 26-ára tervezett „ A Becsület Napja” rendezvényből a „Pofára esés Napja” lett. Nem volt tűzijáték, a pezsgők a hűtők mélyén maradtak, az ünnepi bevonulásból, csak csendes hazakullogás lett.
A résztvevők elmondása alapján kirajzolódott, hogy a Pécsi Városi Bíróságon megtartott „becsületsértési per”, szánalmas kabaré tréfává torzult, ahol vádlók, -önhibájukból-, belepottyantak egy lepukkant szoláriumba.
Hatalmas arcok égtek, szépen sorban. A „becsületükben sértettek” vallomásaikban egymásnak és önmaguknak is ellentmondva bizonygatták a sértettségük okát.
Szánalmas produkciójukban még arra sem voltak képesek, hogy legalább a sajátkezüleg aláírt feljelentésükben, szereplő mondatokat megtanulják, és előadják.
Nem csoda, hiszen mint kiderült a feljelentést nem is ők írták!
Csak egyetértőleg alábiggyesztették az aláírásukat.
De azért tanúskodtak, és büntetést követeltek a vádlottakra.
Az már a Bíróságra vár, hogy ezt a produkciójukat miként fogja értékelni, habár a cinkelt lapok alkalmazása rossz ómen, még egy kocsmai kártyapartiban is.
Azonban, hogy az égés okozta lelki, és fizikai gyötrelmet enyhítse, a vád nagyeszű képviselője, -nevét mindenki tudja-, végső elkeseredésében, a tisztelt porigalázott társait jól arconlöttyintette egy nagy adag „paprikaszesszel”. Ez tudjuk kiválóan alkalmas a bőrpír enyhítésére…
Ugyanis, megakadályozta az ügy lezárását, egyben a Bíróság ítéletének kihirdetését is.
Új, perdöntő bizonyítékok beterjesztésének ígéretével.
Hangfelvétel? Jegyzőkönyv? Oltáskönyv? Anyakönyvi kivonat? Anyja neve kétpéldányban? Vagy mi?
Csak nem, megkérdőjelezte a Tisztelt Bíróság döntéshozó képességét?
Na ez már nem semmi! Húszra lapot kért!!!
Ha ezt akarta? Hát legyen. Megkapta!
Eddig nyolc hónap állt rendelkezésére, hogy bizonyítékokkal támassza alá a „sértettek” igazát. Nem sikerült!
Most nyolc napja van rá, hogy bebizonyítsa, a nap nem keleten kel fel, hanem délen.
Legalábbis Szemelyben, ez az etalon.
Vállalta. Büntetőjogi felelősség terhe alatt. Akkor, hajrá!
A győzelmi kényszer volt talán a motiváló erő, és nem a józanész?
Nem gondolt bele, hogy ezzel a tettével, milyen nagy bajba sodorta társait, és önmagát is?
Veszett a fejsze? Dobjuk utána a nyelét is!
Folytatás 2009. július 7-én…
Ui: Azért, voltak akik, Szemelyben örültek… csak csendben…hogy senki meg ne hallja…
