Vártam, vártam, de úgy látszik hiába, mert a „Hírmondó” legújabb száma csak nem akart megjelenni a falu honlapján. Lehet, hogy a webMester a húsvéti sonka megpróbáltatásait nehezen heverte ki, vagy ki tudja miért nem kapott világpublicitást az önkormányzatunk szócsöve?
Az mindenképpen üdvözölendő, hogy azért a húsvéti terülj asztalkámra jutott olvasnivaló is.
Szemely és Szentkútpuszta népe örömmel tapasztalhatta, hogy „megszületett” a konszenzus az önkormányzat és a civil szervezet között, hiszen teljesen egyszerre jutott el az olvasókhoz az önkormányzati „Szemelyi Hírmondó” és a civil egyesület újságja az „ÚJHULLÁM”.
Mindkét kiadványban közös a negyedévenkénti ciklus, és az a törekvés, hogy hiteles képet akarnak nyújtani a falu életével kapcsolatban.
Jelen esetben még az a vád sem, érheti egyik felet sem, hogy a másik kiadványát akarták lefikázni, hiszen az egyidőben történő megjelenés, ezt eleve kizárja. Ha csak előre nem egyeztettek az újságok tartalmáról.
Persze a közös cél, hogy a lakosságot elhalmozzák a húsvéti jókívánságokkal, mindkét fél részéről érthető.
Azonban, ha elolvassuk a cikkeket, megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy a két szemelyi újság mintha nem is ugyanarról a településről írna. Még az azonos témával foglalkozó írások, sincsenek köszönő viszonyban egymással, kivéve persze a semleges helykitöltő -a sonkásan tojásos, gasztronómiásan hagyományos, locsolóversesen doktornénis- irományokat.
A lényeg viszont a nézőpontnak az a bizonyos helyzete.
Így a kedves olvasó húsvétra, megkapta Szemely felül és alul nézeti képét.
Ajándékosan...
Az, hogy ki melyiket érzi magához közelállónak, vagy esetleg saját bőrén elszenvedőnek, már magánügy... vagy talán közügy?... A két újság ezt nem hivatott eldönteni...vagy mégis?
Mivel az „ÚJHULLÁM” a civil egyesület magánkiadásában jelenik meg, kis példányszáma miatt kevesebben olvashatják. Azonban az egyesület honlapján megtalálható.
De vajon mi van a nyúlon túl? Hogy látja és láttatja Szemelyt az önkormányzat?
A „Szemelyi Hírmondó” hozza a szokásos formáját. Jó papír, szép képek, gusztusos kiadvány. Van rá pénz, a többszázezerből futja.
Örömteli változás, hogy végre gondoltak a Magyarországon élő magyarokra is, hiszen az eddigiektől eltérően magyarul íródtak a cikkek, kivéve a szokásos főszerkesztői köszöntőt, mely horvátul is olvasható, és csak egyetlen írás van, ami nem tartozik a magyarokra. Köszönjük, elviseljük a tudatlanságunkat!
Bírom a szlogeneket, hiszen egy jól megválasztott idézet a címlapon már útbaigazítást ad az olvasó számára, hogy mire is számíthat, ha kinyitja az újságot. Ezt a módszert mindkét újság előszeretettel alkalmazza.
Az aktuális idézet a „hírmondóból”:
„A valódi életbölcsesség abban van, hogy a mindennapokban észrevegyük azt, ami csodálatos.”
Ehhez kaptunk még egy gyönyörű képet is a címlapon, Szemely légifelvételét.
Valóban csodálatos a falu...ily magasságból nézve. Hiszen nem látszanak a benne lakó emberek. Azok az emberek, akik a hatalmuknál fogva hosszú évek óta az itt élők megosztására törekednek.
A valóság eltitkolásával egy hamis illúzió képét tárva a nagynyilvánosság elé.
Ebben sajnos döntő szerepet vállal az önkormányzati újság. Mert nem elég a tetszetős külcsín, ha a tartalom nem mindig fedi a valóságot. Az újság létrehozói nemigen vesznek tudomást a körülöttük zajló eseményekről, helyette a „családi magazin” stílusát nyomják ezerrel.
Persze elég nehéz lehet megfelelni a hatalom elvárásainak és csak a pozitívnak látszó történések propagálásával bizonygatni a helyi hatalom legitimitását.
Így nem csoda, hogy érdemi információk helyett jobbára mézes-mázos semmit kapunk.
Jó apropóul szolgált a húsvét, minek köszönhetően a 12 oldalas kiadvány, 3 oldalon keresztül adózik e rendkívüli esemény taglalásának.
Az a néhány gazda, aki borászattal foglalkozik, megkapta az állandó rovattal rendelkező Havrán-féle útmutatást a „malolaktikus erjedés, biológiai almasavbontás” témakörében. Valamint 1 teljes oldalon megtudhattuk, hogy többek között mikor is van a „leprások napja”.
Kaptunk egy képgalériát is, melyből kiderült, hogy milyen volt Szemely régen és milyen ma. Bizonyára a fejlődést kívánták demonstrálni, mely köszönhető a falu jelenlegi vezetőinek.
Az egészséges táplálkozás fontossága témakörében M Krisztina bolondított meg bennünket az ideális testsúly kiszámolásával, hisz az általa közölt képlet szerint valamennyien súlyos fokú elhízásban szenvedünk. Ugyanis a BMI /testtömeg index/-ből –bizonyára a nyomda ördöge miatt- kimaradt a négyzetre emelés jele.
Azért kaptunk három riportot is, az arra érdemesekről.
Nagy örömmel olvashattuk, hogy a Vidákovics-család is állandó szereplőjévé vált a faluújságnak. Kellenek az „önzetlen, hiteles” támogatók, akik mindig elmondják, hogy a szemelyi lét, a létezések legjobbika. A hatalom „elfogulatlan dicsőítése” kapcsán valahogy elfelejtődött, hogy az „elfogulatlan” dicsőítő Vidákovics úr, történetesen a Szemelyi Horvát Nemzetiségi Ház alapítvány kuratóriumának elnöke. Nem baj, de így talán árnyaltabb a kép.
Gratulálok a kitüntetéséhez, melyet a Nemzeti Ünnep kapcsán vehetett át!
Azt bizonyára nem tudja, hogy ez az ünnep valahogy Szemelyben nem ünnep... A mellékelt fotón, elég bizarr látni azt a személyt is, aki épp március 15-én este önfeledten ünnepelte a kocsmában a „szemelyi rambo” hőstettét.
Azért, hogy némi tények is szerepeljenek az újságban, szorítottak neki egy fél oldalt.
Hát, ha semmisem történik a faluban, akkor meg miről is írjanak.
Annyi azért mégiscsak kiderült, hogy a faiskolás havernak még mindig van eladó szilvafája, hiszen az eddig elültetett 130 db fát, újabb 40 követte, csakhogy ezt már a „királyi-sztráda” mellé ültették.
Mit akarhat vajon az önkormányzat a 170 szilvafával?
Csak nem a leendő „lekvár birodalom” képe rajzolódik ki? Vagy már tervben van az önkormis szeszfőzde létrehozása?
Persze az is lehet, hogy a falu minden családja kapott ajándékba egy-egy szilvafát, kárpótlásul az elsikamikált tíz misiért?
A „Tiszta Kulturált Környezetért” díjazottainak névsorából kiderült, hogy azért, nem mindenki a lakókörnyezetük példás gondozásáért kapott pénzjutalmat.
Ami viszont meglepő, hogy külön mellékletben megkaphattuk a közmeghallgatás jegyzőkönyvét, bizonyítva, hogy az önkormányzatnak nincs takargatnivalója a lakosság előtt, és ha már nem tudott valaki részt venni a falugyűlésen, legalább elolvashatja, az ottani történéseket.
Nos erről a témáról megtudhatjuk a főszerkesztő Sárosácz Márk Tibor véleményét is, aki szokásos köszöntőjében mindig olyan szépeket és okosakat mond:
„Hiszen szűkebb környezetünkben is sok jó, szorgalmas és tehetséges ember él. Szemely, ha összefogna, és a tehetségeket mozgósítaná, csodákra lenne képes. Ez ma sajnos még távoli álomnak tűnik... Ahogy mindenki, én is rengeteget tanultam annak idején a mostani öregektől. Főleg azt, hogy van egy nagyon fontos vonás, ami a legtöbb sikeres és felelős emberben megtalálható –a személyes felelősségtudat. Ők vállalják a felelősséget döntéseikért, tetteikért, problémáikért pedig nem hibáztatják a szomszédot, a gazdaságot, az államot, vagy az időjárást. Nem várnak arra, hogy a körülmények kedvezőbbre forduljanak, hanem nekikezdenek és megteremtik azokat.Tegyünk azért, hogy 2010 ne a viszálykodás éve legyen Szemelyben, hanem a töretlen fejlődésé!”
E magvas gondolatok tükrében, vajon mi lehet Tibikénk véleménye azokról a képviselőkről, akik a közmeghallgatáson hallgatásba burkolóztak, akik a lakossági kérdésekre nem voltak hajlandók válaszolni, akik a döntéseik miértjére csak a „Nem nyilatkozom!” „Nem tudom!” feleletet voltak képesek kinyögni.
És vajon mi a véleménye arról a Kovács Pál polgármesterről, aki nyíltan kijelenti, hogy a falu összes pénzét el fogja költeni, ha erre nem akkor, majd arra! És aki nyíltan bűnössé nyilvánítja a lakosság azon részét, akik kérdezni mernek, és akik a milliók elherdálását szóvá merik tenni. A hibás döntésének felelősségét azokra hárítja, akik mindig is ellenezték a törvénytelen trükkjeit.
Nos Sárosácz Márk Tibor, a főszerkesztő, az igazság és a falu felszentelt védőangyala, levonva a megfelelő tanulságot, megadta a választ:
„Pali bácsi és Képviselő Urak! Bizonyítottátok, mint megannyiszor, éles észjárásotokat válaszaitokban! GRATULÁLOK!!!”
Ha iróniának szánta, akkor remek! Csakhogy Tibikétől ez távol áll, mint Tokiótól Szemely!
Mert, ezt bizony komolyan is gondolta, hiszen néhány sorral feljebb ezt írja:
„Számomra a jegyzőkönyvből az derül ki, hogy a kérdezők zöme felkészületlen, okoskodó és rosszindulatú. Nem muszáj intelligensnek lennie, de elvárható tőle a témákkal kapcsolatos felkészültség!... A legveszélyesebb az önjelölt kategória. Azoktól minden kitelik!! Nekik semmi sem szent!! Csakhogy az ilyen típusú személy mételye lehet egy közösségnek is!”
Tehát, ha a képviselők nem tudnak válaszolni egy olyan egyszerű kérdésre, hogy amikor döntöttek valamiről, miért úgy döntöttek, vagy a polgármester a kérdések következtében saját hazugságaiba bonyolódik, akkor ezért a felkészületlen kérdezők a hibásak!
Igaz is, miért nem az időjárásról, vagy a kerti munkákról kérdeztek!
Csakhogy ez egy közmeghallgatás volt, melyre a képviselő testület és a polgármester hívta meg a falu lakóit, a költségvetéssel és a falu ügyeivel kapcsolatban, és nem egy pince-bulira, vagy baba-zsúrra!
A felkészületlenség inkább a képviselők és a polgármester esetében volt tapasztalható!
Vajon mi okozhatta a pillanatnyi tudatzavart?
A hatalmi gőg elvette volna az eszüket? Vagy talán a képviselői fejekben csak fűrészpor leledzik?
Akkor vagy hülyék, vagy sumákok. Hülyék viszont nem lehetnek, hiszen nem kezdő képviselőkről van szó. Ennyi idő alatt csak ragadt rájuk valami?
Akkor pedig nagyon is jól tudták, hogy mit miért és mennyiért szavaznak meg, és a korrupció már be is költözött e becsületes képviselőkhöz.
Talán, nem véletlen, hogy Tibike oly hevesen gratulált nekik!
De nekik ezt el kell nézni, hiszen ők a legitimek!
A kérdezők meg a mételyek. A szerepek kiosztva. Köszönjük.
Sárosácz Márk Tibornak ismét sikerült felzárkóznia a rágalmazó Kovács Pál mögé.
Az egészben az a „legszebb”, hogy mindezt, Szemely község önkormányzatának hivatalos lapja a „Szemelyi Hírmondó” zúdítja a képünkbe!
Mindezt teszi a közpénz felhasználásával, a köz megbélyegezésére.
Úgy tűnik, hogy Szemelyben még egy ideig várnunk kell arra, hogy beteljesedjen a leendő miniszterelnök Magyarországgal kapcsolatos jóslata:
„hétfőn már egy másik országban ébredünk!”
Ui: Jó, jó, de vajon melyik hétfőn?
