Amint azt a Nagy Könyvből tudhatjuk, a szónak teremtő ereje van. Na de, hogy ez egy egyszerű földi halandó esetében is működik, azt már nem gondoltam volna.
Az előző posztomban éppen arról írtam, hogy aki Szemely Önkormányzatának dicső tetteiről akar olvasni, az ne a blogomat böngéssze, hanem a „Glasnik”-ot, erre mi történik, fél éves hallgatás után ismét megjelent a „faluújság”.
Persze azért nem kellett valami jóstehetségnek lenni, hogy erre nem számíthattunk, hiszen közelednek a választások, így ezt a témát kellőképpen meg lehet lovagolni.
Másrészt azért mégiscsak eltelt egy fél év az utolsó megjelenés óta, és ha azt vesszük, hogy negyedéves produktumnak harangozták be, akkor most bizonyára el leszünk halmozva információkkal, az önkormányzat és a falu eseményei kapcsán.
Azonban mint már annyiszor most is csalódást okozott a „Glasnik” szerkesztősége.
A szokásos tetszetős formát, sajnos ismét nem sikerült megfelelő tartalommal megtölteni.
Pedig Sárosácz Tibike főszerkesztő mindent megpróbált, hogy életet leheljen a „Kamunyúz”-ba, hisz a szerkesztőségbe már profi újságírót is importált, -Dr. Mészáros Attila exDN személyében- és a cikkek alatt csak úgy hemzsegtek az idegen nevek, és a dr-k, volt itt minden nagykövet, hegybíró, ügyvéd, szakácskodó főszerkesztő, nyugdíjas újságíró, doktor néni, sőt még Zsiga is előkerült, valamint az állandó szereplő Vidákovics család, újabb sarja.
Csak éppen egy valami hiányzott a szemelyi faluújságból, Szemely!
A 12 oldalból, nagy jóindulattal, ha 5 oldal szól a faluról, ha csak nem számoljuk bele a „gugli” szintű szemely=személy variánsokat.
Na, de ne legyünk telhetetlenek, hisz az a néhány nekünk szóló oldal, az azért nem semmi.
Kaptunk egy féloldalnyi „aranyoldalakat”, az önkormi csodáiból, és két és fél oldalt a leköszönő uralkodó, Kovács Pál, alias „Pali-király” memoárjából, megspékelve a néphez szóló intelmekkel.
Az azért röhejes, hogy már az első mondatot is sikerült elrontani:
„1993-ban időközi választáson lett Személy polgármestere Kovács Pál.”
Kaptunk hozzá egy fotót is, hogy emlékeinkben megőrizhessük Pali bácsit, királyi fenségében, napszemcsisen, az elnyűhetetlen sárga trikóban. Persze a kép ilyen formában erősen hajaz a bűnügyi híradások fotóira, de ez bizonyára csak a véletlen műve, vagy Tibcsi már tud valamit...
Mint tudjuk, a szem a lélek tükre, de ebben az esetben a lélek maradjon rejtve.
Viszont a „csak a szépre emlékezem” riport során igyekeztek glóriát farigcsálni a helyi „bikacsökös” kiskirály kobakja fölé. Hiszen a szelektív memóriának köszönhetően, - idézet „Pali király” klasszikus mondásából -, csak negyed és fél információkat tudhatunk meg Szemely polgármesterének 17 vagy 18 éves uralkodásáról.
A sikerekről szóló visszaemlékezésből viszont hiányzott, hogy egy sikeres ember, sikeres munkája eredményeként vajon miért nem vállalta az újabb megmérettetést.
Az elért eredmények taglalása közepette egyre inkább kirajzolódik az olvasó számára egy feledhetetlen, és fedhetetlen ember szentté válásának története.
Csakhogy egy dolgot, azért semmiképpen ne feledjünk el, Kovács Pál, amit tett azt nem csak a faluért tette, hanem elsősorban önmagáért is! Szó sincs itt semmiféle önzetlen áldozatvállalásról, a közösségért tett jóságos cselekedetekről.
Kovács Pál 17 éven keresztül, Szemely polgármestereként, busásan meg lett fizetve, hogy a vállalt feladatait elvégezze. Soha nem tett olyat a faluért, amiért ellenszolgáltatást nem kapott, és nem származott belőle neki is haszna. A falu polgármestereként a falu szolgálatára esküdött fel, így mint a falu alkalmazottjaként tette azt, ami a kötelessége és feladata volt.
A falu nem tartozik neki semmivel. Az, hogy a hatalmával hogyan élt, illetve visszaélt, az már más kérdés. Elég bizarr, hogy ezért valakik még szentté is akarnák avatni? Hmm…
Viszont a riportba néhány balga mondat azért belecsúszott, de így legalább előbuggyant Ő királyi szentsége...
„Nem akartam polgármester lenni. Mi több szabálytalanul lettem azzá…Elődöm egyébként lakossági nyomásra mondott le.”
Hát igen, nem ez volt az utolsó szabálytalanság! De ha egy üzlet beindul… 2008-ban viszont lakossági nyomásra sem volt hajlandó Kovács Pál lemondani…
„Horvát Nemzetiségi Ház… itt lett volna a két európai hírnevű táncegyüttes, a Tanac és a Baranya székhelye is, és ez lett volna a központja a megyében élő nagyon sok horvát ajkú lakos rendezvényeinek…”
Tehát, nem a falu lakóinak, és nem a falu közösségének, a falu pénzéből, hanem az idegeneknek, egy kacsalábon forgó palotát…
Helyette maradt a romhalmaz a budival! 17 év nem volt elég a pottyantós megszüntetésére…
És még van pofája siránkozni a „füstbe ment terv”-en.
De, hol a pénz Pali bácsi?
„Amit lehetett megtettem, s megtette az önkormányzat is. A magam nevében csak annyit mondhatok, nincsenek a következők felé elvárásaim.”
/Vagyis nálam jobbat úgy sem találtok, arról, meg hogy az új önkormányzat ne érhessen el látványos eredményeket, arról már gondoskodtam./
„Beleszólni én már semmibe nem akarok, nem is tudnék, annyit azonban hozzáteszek, hogy ha a tanácsomat, segítségemet kérik, és csak ebben az esetben, nagyon szívesen állok a rendelkezésükre.”
Hiszi a piszi! Most is beleszól, és ezután is belefog, hisz a királyi hatalomról nem lehet könnyen lemondani.
Hiszen csak vissza kell egyet lapozni, és ott olvasható Kovács Pál nagymonológja, melyben hülye kérdésekkel próbálja megalázni a lemondott képviselőket, köztük az egyik jelenlegi képviselőjelöltet, és ahol az egyik polgármesterjelöltről úgy nyilatkozik, hogy
„Isten óvja tőle a szemelyieket!”
Bizony szép mondat, lehet vele riogatni a falu istenfélő lakóit, pláne egy olyan ember szájából, aki köztudottan világéletében a „vörös kapcsolatok” haszonélvezője volt.
Az Úr nevét szájadra ne vedd!
De megtette, hisz bizonyára már megfeledkezett róla, hogy okt. 6-án, a Bíróságon lesz jelenése, vádlottként, épp egy rágalmazási ügyben. Ha lúd, akkor legyen kövér!
De vajon, kiknek akar segíteni? Nem nehéz kitalálni.
Ott virít a másik oldalon a „Tanítvány”, aki nyolc év képviselőséggel, ebből négy év alpolgármesterséggel a háta mögött, úgy gondolta kitanulta az uralkodás minden csinnyát-binnyát, - hands up-ban kiváló -, és ha szorul a kapca, a „Mester” majd segít.
Bizonyára! Csak vajon van-e még az a pénz, amiért ezt megteszi? Nekik csak tudniuk kell, hisz együtt tapsikolták el az egészet.
Az azért röhejes, hogy a tisztelt polgármester jelölt úr, aki nem szereti, ha leírom a nevét, a kultúrházzal próbál kampányolni, holott Ő is, - alpolgármesterként -, lelkesen közreműködött a felújítási pénz elverésében.
Vagy erre már nem emlékszik? Vagy ennyire hülyének nézi a falu lakóit?
No majd kiderül. Mindenesetre Tibcsi azért jól elnosztalgiázott a szeretett Kircsivel, és megpróbált, - lehet hogy utoljára – még egy önkormis újságot kiszerencsétlenkedni magából.
De ami nem megy, azt ne erőltessük. Mint a szentté avatást.
Habár, azt azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy Pali király egy feltételt teljesíteni tudott a szentté válás útján.
Ahogy tartja a népi mondás: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze.”
Ui: még 5 nap
