Ismét megjelent a „Szemelyi hírmondó, glasnik”, a Szemely község Önkormányzatának hivatalos lapja.
Az immár harmadik –„ünnepi”- számból örömmel értesülhetünk, hogy az újságot az utókor számára is elérhetővé tették, hisz a Nemzeti Könyvtárban arhíválásra kerül. Sőt a neten keresztül az egész világ betekintést nyerhet Szemely község életébe, hiszen „közkívánatra” felkerült a falu honlapjára is.
A főszerkesztő, Sárosácz Márk Tibor, habár bokros teendői a távoli Japánba szólították, nem feledkezett meg rólunk, és vigyázó szemeit az otthon szépségein és problémáin tartja. Sajnos Tibor –Tokióban- a bőség zavarában „szenved”, de azért megfogalmazta számunkra az újsággal kapcsolatos hitvallását:
„A Szemelyi Hírmondó azért jött létre, hogy hitelesen számoljon be a község lakóit érintő hírekről, eseményekről és megörökítse hagyományainkat.”
Kapunk egy kis kioktatást is, hogy tudjuk kit, és hogyan tiszteljünk:
„A Tokióban eltöltött hónapok alatt lenyűgözött a japán emberek egymás iránti tisztelete, odafigyelése. Itt az együttélés egyik legfontosabb alapelve a szülők és az idősek szeretete, megbecsülése, és ez kiterjed a társadalom más tagjaira is. Ez egy olyan állam, ahol a tisztesség és az igazságosság alapértékek, nemcsak az alkotmányban megfogalmazottan, hanem a mindennapokban is. A családokban, a munkahelyeken és a lakóközösségekben az emberek egymásért, nem egymás ellen küzdenek. Igazán üdítő volt ezt látni, és azt hiszem, lehet tőlük tanulni.”
Mindezt kapjuk két nyelven, horvátul és magyarul, egy teljes oldalon, bevezetőként.Szép gondolatok, csak hogy ezt éppen az a Sárosácz Márk Tibor dörgöli az orrunk alá, aki már számtalanszor bizonyította ezeknek az ellenkezőjét.
De ha ez a változás korát jelzi nála, akkor érdemes volt Tokióig szaladni. /Persze a halánték felé mutató ujj, azért kétségeket ébreszt.
Visszatérve az újságra, a főszerkesztő „panaszkodik”, hogy
„több írás jut el hozzánk, mint amennyit a 12 oldalas terjedelem lehetővé tesz megjeleníteni.”
Ehhez képest a 12 oldalon kapunk egy lehangoló címlapot a téli Szemelyről, hátulnézetben, egy teljes oldalt „Zsiga viccei”-ből, -némelyiknek nagyobb a szakálla, mint a Miki-néninek, egy oldalas karácsonyi versösszeállítást, egy oldalt kapunk „Az egészséges életmódról”, és a Szemelyben nagy kultusszal bíró „Thai baba masszázsról".
Érdemi infót pusztán egy oldal képvisel, melyben az önkormányzat fényezésének lehetünk szemtanúi.
A „Tények röviden” címszó alatt van néhány érdekesség az önkormányzat házatájáról:
- Elfogyott a „vörösbelű dió”, jön a STANLEY. A közmunkások nagy örömére 125 db szilvafa csemete lesz elültetve, ezzel is megalapozva a helyi szeszfőzde létrehozását.
- Jön a Mikulás, helyett a Miki-néni, aki viszont hintóval érkezve osztogat, de nem Szentkútpusztán! Oda hintó helyett jó a Vivaró is. De ezt Tibike nem tudta...
- Minthogy, azt sem, hogy az 1 millás támogatást nem a Hivatalban lévő számítógépek korszerűsítésére költötte az önkormányzat, hanem a polgi szerint az „internetes tanfolyamra”. Bizonyára Tokijó jó messze van...
- A Kulturált Tiszta Környezet, anno „Tiszta udvar, rendes ház” keretében húsz háztulajdonos részesül elismerésben + 20.000 Ft/fő pénzjutalomban. A névsor nem publikus, még kiderülne, hogy kiket vett meg kilóra az önkormányzat...közpénzből.
- A nyugdíjasok is kapnak támogatást, személyesen a képviselőktől, ha már azok nem tolták oda a képüket a falu „Idősek Napi” rendezvényére. Pénzzel minden orvosolható!
- Aztán lesz ám játszótér is, meg gyönnek majd az euróhegyek.
- Viszont semmi hír a „becsületsértős királyi-útba” döngölt 9 milliós lakossági hozzájárulás begyűjtögetéséről. Vagy talán az önkormányzati kassza hitelintézetként is működik?
Kapunk egy riportot is egy szemelyi családdal, melyből teljesen véletlenül kiderül, hogy az anyuka horvát. A „vendég riporter” Branka, mindjárt bele is csap a lecsóba, és fölteszi a leglényegesebb kérdést:
„Ugye te horvát vagy?... Ez nem segített a beilleszkedésben? Jobban fogadtak emiatt titekek?”
A válasz meglepő és mulatságos: „Nem tudom,...én elég zárkózott vagyok... Én így észre sem vettem volna, ha nem fogadnak be. Vagy ha esetleg nem fogadtak be, akkor nekem nem tűnt föl.”
Na Branka, erre varrjál gombot... Azért volt a tarsolyban még egy elementális kérdés:
„Valami falusi élet folyik itt a faluban, arról tudtok valamit?"
Válasz megdöbbentő: „Emlékszem az ültetésre, mikor fákkal körbe lett ültetve a temető.”
/Ez már bizony jó pár évvel ezelőtt volt! Ennyit a falusi életről! A megfelelő riporthoz, a megfelelő riportalanyt! Brávó Branka!/
Aztán itt vannak a szemelyi büszkeségeink is, horvátul.
Ismét láthatjuk Miátovics és Sárosácz apukát a színpadon népviseletben, -melyhez, hamarosan új ruhát is kapnak a szemelyi önkormányzattól- amint a kökényi hagyományőrzőkkel ropják, valamint Sárosácz apuka egy teljes oldalon a dolgozójáról mesél, - a gyengébbek kedvéért magyarul is-, de itt van a Sárosácz gyerek is, az új iskolájának apropójából.
Valamint láthatjuk, hogy Sárosácz Tibike ismét ápolja a kapcsolatokat az italos üvegek és a Semeljciek társaságában.
Szemelyhez kötödő infó, hogy a Vidákovics gyerek lett a Horvát Színház igazgatója, melyhez közünk csak annyi, hogy az apuka a Szemelyi Horvát Nemzetiségi Ház alapítvány kuratóriumának le-fel-össze-vissza mondott elnöke.
Aztán horvátul betlehemezhetünk, a szemelyi múltban kutakodhatunk, aztán a trombitáló angyalkák között népviseleteskedhetünk. Kapunk még horvátul ünnepi jókívánságot is a kisebbségi önkormitól.
Valamint ismét előkerült egy fotó a Sárosácz családi albumból, és 10.000 Ft közpénzért versenghetnek a szemelyi tősgyökeresek. Persze az előző nyereményjátéknak sem ismerjük az eredményét. Vajon, miért?
Külön gyöngyszem, az olvasói vélemények, melyek úgy vannak tálalva, mintha azok a www.szemely.hu honlapra érkeztek volna.
Pedig az elsőt a blogomról csenték el. Köszönöm, hogy lefordítottátok horvátra is.
A másik egy külső szemlélődő véleménye, kinek a kívánsága azonnal teljesült is, hisz az újság felkerült a falu honlapjára.
Tehát ez Szemely község Önkormányzatának hivatalos lapja, melyben a verseket kivéve 10 horvát nyelvű írás található, de mindössze csak 4 lett lefordítva magyarra. Akkor kérdezem én, mitől ez a faluújság, egy olyan településen, ahol a lakosság 70 %-a magyar.
Tudtommal ez itt Magyarország, ahol a hivatalos nyelv a magyar. Ugyanakkor a magyar állam pénzén fenntartott önkormányzat hátrányos helyzetbe hozza a faluban, többségben lévő magyarokat, kirekesztő módon egy olyan faluújság megjelentetését támogatva, közpénzből –az adófizetők pénzén-, mely a magyarok számára idegen nyelven íródott. /Emlékszem, hogy az újság létrehozásakor, azért döntöttek a kétnyelvűség mellett, hogy az őslakos horvátok, akik nehezen beszélik a magyart, horvátul is kapjanak információkat. Ehhez képest az önkormis infók nincsenek is lefordítva. Másrészt szerintem, aki ennyi idő alatt nem tanult meg magyarul, az már olvasni sem tud, pláne horvátul./
Ez az újság ilyen formában tökéletesen megfelel a Horvát Kisebbségi Önkormányzat lapjának, vagy csak egyszerűen egy /Sárosácz/ „családi lapnak”.
Tibike újságot szeretett volna, készített egyet magának. Tiszta sor. /Vannak így egypáran a faluban./
Nemcsoda, hogy a főriporter Branka sem tud kibújni a bőréből, teszi azt, amit az országos „glasnik” főszerkesztőjeként megszokott. Ez az újság a szemelyi horvát kisebbség lapja! Nem a falué. Ügyesen meg van csinálva, gratulálok hozzá!
Viszont, hogy ezt az újságot Szemely Önkormányzata a falu hivatalos újságjának tekinti, anyagilag támogatja, és szerintük, tartalmában hiteles képet fest Szemely község mindennapjairól, ezt felháborítónak tartom.
A magyar nyelv és a magyar nemzet megcsúfolásának! Egy hazug Önkormányzat, hazug képe Szemely községről!
Képviselő urak! Szégyelljék magukat! Önök méltatlanok a Magyar Köztársaság települési Önkormányzatának Képviselőtestületi tagságára! Mondjanak le!
Szemely község Önkormányzatának Képviselőtestülete esetében is érvényes a mondás: „Kutyából nem lesz szalonna!” Akárcsak a „hásságyi lapályból”!
