A tegnapi poszt hatása nem maradt nyom nélkül... egy kedves olvasónak beindult az agya, és egy versikével ajándékozott meg, mely szerintem szorosan kapcsolódik a "Van-e élet..." című írásomhoz. Ezért az alábbiakban közlöm e örökbecsű alkotást, csak így ajándékosan.

 

Teliholdnál.

 

Vaú-vaú szólalt az eb-adta,

S a birka sereg öt magasról leszarta.

Így vagyon ez éveknek során,

És a birka had még ma is néz bután.

 

Nem is érti, miért csahol ez eb?

Bari-kádra másokért miért ered?

Mi hajtja, űzi gondtalan napon,

a birkák türelmét hergeli vajon?

 

Nem hinném, kotyog közbe a pulyka,

Piros könyvét farzsebébe dugva.

Sárga pólóval álcázza magát,

a múltból merítve, ezernyi rizsát.

 

Megtanulta már régen a „pártban”

Az eb az bátor, és a birka jár párban.

Ezért jó lesz a szemeket kinyitni,

Füleket hegyezni, a farkunkat behúzni.

 

Megégett szűrötök szőre, a tavaszi szélben.

E nyáron tűnjön, lapuljon mindenki csendben,

A példát majd mutatom, neked te birka,

kövess majd engem! Az Adria hív ma.

 

A baromfi udvarban kreáljunk csendet,

őszre a feledés betakar mindent.

Betakar, eltakar és meglásd majd birka,

Újra a tiéd lesz, az ostobák nyugalma!

 

Az ebnek majd keresünk, dobunk egy csontot!

Éljen a Pulyka! - A birka had mormog.

És eljön az ősz, tél után tavasz lesz,

Birkának, pulykának, izzasztó nyara lesz.

 

Így szól majd a gazda pipájára gyújtva,:

vágóhídra minddel!- s az eb ?

fejét emelve, fülét hegyezve helyeslőn,

Még meg is ugatja: vaú-vaúúú!

 

Aki érti, az érti... aki nem, az előbb-utóbb majd csak megérti!

Köszönet az "ismeretlen" alkotónak!