Szemely község lakóinak volt egy álma. Egy gyönyörű álom, hogy a közösségnek és a kultúrának legyen egy háza. Egy ház, ahol otthonra lelhet kicsi és nagy, ahol ápolhatják a hagyományokat, ahol teret kaphatnak a különböző művelődési és szórakozási igények, ahol szégyenkezés nélkül lehet vendégeket fogadni, és ahol az ünnepeink méltó keretek között kerülnek megrendezésre.

18 éve erről álmodnak az itt élő emberek.
18 éve hisznek az ígéreteknek.
18 éve gyűjtögetik a falu pénzét, -visszafogva az egyéb fejlesztéseket-, hogy meg legyen az önrész a „kultúrház-pályázathoz”.
18 év alatt számtalan pályázat készült, -nem kevés pénzért-, és mind elbukott.
18 év alatt a környező települések már mind felújították, -volt ahol többször is-, a helyi igényeknek megfelelően a kultúrházukat.
Míg Szemelyben 18 éve próbálnak megszabadulni attól a kétes dicsőségtől, hogy itt van az utolsó pottyantós budival ellátott „kultúrház”.
18 éve Szemely község polgármestere Kovács Pál.
18 év alatt számtalanszor elmondta, hogy a legfontosabb cél a kultúrház, a „namber van”, minden más csak ez után következhet.
18 év alatt öt választást nyert meg a hangzatos ígéreteivel.
18 év alatt mindegyik képviselő-testülettel megvalósította, hogy a „farok csóválja a kutyát”.
18 év hosszú idő..., Kovács Pálból meg pláne..., és mégis...
18 év alatt összegyűlt 28 millió.

És most mindennek vége...
Kovács Pál uralmának, és vele a 28 milliónak!
Mert amit 18 év alatt az önkormányzat megspórolt a falun, azt most 6 hónap alatt a „négyek bandája” eltapsikolt.
Megtehették, mert ők így döntöttek, hogy a falut gazdaságilag lenullázva adják át a következő önkormányzatnak.
Megtehették, mert bizonyára a 28 millió az ő pénzük volt és nem a falué, hiszen valószínű, hogy sem Kovács Pál polgármester, sem Buják István alpolgármester, sem Bosnyák Mihály képviselő, a gazdasági bizottság elnöke, és sem Miátovics Mihály képviselő, a gazdasági bizottság tagja, sem vett fel egyetlen fillér tiszteletdíjat, vagy költségtérítést a ciklusaik alatt. A 28 misi bizonyára a közös bankolásuk eredménye, melyet most nagylelkűen elherdálnak.
De az is lehet, hogy a vég szellentése meglegyintette őket, és ha ők nem tudták megvalósítani a falu álmát, akkor ezt más se tudja megtenni. Tették ezt bizonyára puszta jóindulatból, hiszen ők aztán mindig is a közösség érdekét képviselték. Most bizonyára büszkén hátradőlnek, mert megcsinálták. Meg hát! Gondoskodtak róla, hogy Szemelyben ne legyen a közösségnek háza, és ne legyen közösség...

Teljesítették Kovács Pál kívánságát, hogy megvalósuljon a „kaszakőtől a kaszakőig”, vagyis úgy adják át a hatalmat, ahogy 18 évvel ezelőtt Kovács Pál átvette.

Mivel sem Kovács Pál, sem Miátovics Mihály nem indul az önkormányzati választásokon, bizonyára nem okoz nekik lelkiismereti kérdést, hogy segget csináltak a szájukból.

De vajon mit akarhat Buják István alpolgármester, aki a polgármesteri címért jelöltette magát, és Bosnyák Mihály, aki a képviselőségre hajt?

Hiszen, ha komolyan gondolják a jelöltségüket, nézhetnének egyszer a tükörbe is, hiszen pont azokat az alakokat fogják ott látni, akik a saját és a falujuk jövőjét lehetetlenítették el.
Vagy ez a Buják István és Bosnyák Mihály, nem az a Buják István és Bosnyák Mihály, akik oly lelkesen megszavazták a falu lenullázását?
Ha ez így van, akkor én kérek elnézést.
Ha viszont nem, akkor vajon meddig tart a vastagbőr?

Az álomrablók most sem pihennek, a kassza nyitva, folyik az osztogatás...

Közben egy cseppet sem érdekli őket, hogy elrabolták egy falu álmát.

18 nap múlva ennek is vége!