Nem írok Szemelyről, mert nem írhatok. Nincs hozzá jogom. Ugyanis a tudtomra adták néhányan, köztük a falu erős embere, hogy
„Szemely nem a Te témád, Szemely az Szemely! Viszont Te sose voltál Szemelyi, és nem is leszel. Ne írj Szemelyről, és akkor biztonságba leszel, nem kell félned tőlem. Ennyi.”
Mondta Bosnyák András, az egykori önkormányzati képviselő, a „Jó ebédhez szól a telefonos fenyegetés” című magánszámában, aki ütős hozzászólásaival már régóta színesíti a blogok kommunikációs palettáját. De vajon mi is a legnagyobb problémája?
„Neked ne legyen véleményed Szemelyről! Világos? Borzolod a kedélyeket, nyilvánvaló, hogy elpattannak az idegek. ... Ne reagáljál Szemelyre. Ha mást nem tudsz, akkor költözz el!”
Milyen ismerős szöveg. Vajon hány embernek vágták már ezt az arcába? Az első tíz jelentkező jutalmat kap. A problémák megoldásának javasolt módja, „költözz el”.
„Fogd be a pofádat! ... A világ felé kitálalod a szennyest.”
No csak! Szemelyben vannak szennyes ügyek? Ha Ő mondja, akkor biztos így van. Vajon a kiteregetésük kiknek okozhat ilyen nagy lelki megrázkódtatást?
„Ne írjál Szemelyről, és akkor teljesen nyugodt lehetsz. Nem vagy Te szemelyi, itt laksz, de nem vagy szemelyi.”
Milyen megnyugtató. Tehát csak az írástudókat fenyegeti a veszély, csak azokra vonatkoznak a kommentjeiről elhíresűlt nagy gondolkodó „Vakac” Bosnyák András úr intelmei.
Azért van itt egy megható vallomás is:
„Én szeretem Szemelyt, viszont Te nem vagy Szemelyi. Tehát nem azok közé tartozol, akiket én szeretek. Téged egyáltalán nem szeretlek... Fogd be a szádat Szemellyel kapcsolatban! Én a Szemelyt védem... Nekem az a véleményem, hogy Te fejezd be a véleménynyilvánítást... Nehéz az eszedbe vésni, hogy szemelyi, meg nem szemelyi?”
Ezek szerint itt az újabb fajelmélet? Hogy is van ez?
Szemelyben élnek a szemelyi emberek, akik a statisztikák szerint szemelyi lakosok.
A szemelyi lakosoknak két nagy alfaja van. A „szemelyi szemelyi”, és a „szemelyi nem szemelyi”.
Az hogy ki melyik csoportba tartozik, azt a „szemelyi szemelyi” határozza meg.
Ő a domináns árja faj, mely már ugyan egyre kisebb létszámban lelhető fel Szemelyben, viszont neki vannak jogai, hatalma, és kiváltságai, nem veti meg az erőszakot, sőt élteti. Meghatározhatja, hogy a „szemelyi nem szemelyi” mikor és mit tehet, és mennyit ér.
A „szemelyi nem szemelyi”-nek is vannak jogai, de leginkább kötelességei.
Joga van befogni a pofáját, véleményt nem nyilvánítani, adójával támogatni a „szemelyi szemelyi” uralkodását. Kötelessége eltűrni, hogy ő itt csak egy megtűrt valaki, a saját hazájában, és bármeddig is lakik Szemelyben sohasem lesz belőle „szemelyi szemelyi”.
Ugyanakkor a „szemelyi szemelyi” listát készít, hogy ki maradhat Szemelyben, mert aki nem „szemelyi szemelyi” az ne legyen Szemelyben! Világos.
Ezek szerint a falu gondjai orvosolhatóak a kitelepítés alkalmazásával. Így azonnal lenne kultúrház – bocs, nemzetiségi ház –, a kasszába visszavándorolna az útra elköltött közpénz, a kiserdő fái visszanőnének a helyükre, lenne játszótér, Szentkútpusztán nem lakna senki, a polgármestert sem ítélné el a bíróság, és a képviselőknek sem kellene szégyenkezniük önmaguk miatt... És boldogan éldegélnének Szemelyben a „szemelyi szemelyi”-ek, míg csak ki nem halnak...
Az elmélet nem fikció voltát jól tükrözik e zárómondatok:
„Nekem, meg van a listám, Te például, nem tartozol bele. Elhúzhatnál a gecibe! ... Figyelj, az az igazság, hogy miattam már költöztek el Szemelyből emberek...”
Hoppá!!!
Már csak az a kérdés, hogy ez egy magánakció volt, vagy a helyi hatalom álláspontját tolmácsolta a „jóember”?
Várom a tippeket!
Nem írtam Szemelyről... ez csak Magyarország... 2009... de még nem Európa!
