Az ókori és a középkori uralkodók előszeretettel alkalmazták a díszítőkultúra sajátos elemeit, mikor is a birodalmuk utjait az ellenségeik karóba húzott, vagy éppenséggel keresztre feszített testeikkel ékesítették. Tették ezt bizonyára nevelő célzattal, vagy pusztán elrettentés végett a népük okulása elősegítésére.

Az nem tudható, hogy Szemely uralkodóját, Pali királyt mi vezérelte, -a hagyomány tisztelet, vagy csak a közmunkások szivatása-, de mindenesetre a szeretett népéből kivert 16 milliós „Királyi sztrádáját” feldíszítette az út menti nyársak sorával.

Az esztétikai értéket mélyen magában hordozó karók külön ékessége, hogy kihegyezve meredeznek az arra közlekedők riogatása érdekében.
Bizonyára a közelgő választások előszeleként értékelhetjük, a karók számozottságát, habár nevek még nincsenek feltüntetve, jelzés értékűnek tekinthetjük e gondoskodó figyelmességet az uralkodó részéről.

Ha viszont valami fatális véletlen folytán nem az uralkodó ellenzéke, hanem éppenséggel valamelyik „royalista” illuminált pincelátogató, vagy egy arra kerékpározó gyermek nyársalódik fel a karókon, azt bizonyára a kedves uralkodó betudja az elkerülhetetlen veszteségként.

De tudjuk, amíg nem történik baleset, nincs miről beszélni, és addig az idiotizmus újabb példája hűen tükrözheti Szemely uralkodójának elmeállapotát.