Egy újabb adalék a már boncasztalon lévő témához... más tollából...

MAY WAY /Utam/

Ez a cím Frenky "Boy" Sinatra leghíresebb énekszámát takarja. A dalban életútjától mesél, amelyre méltán lehet büszke Ő és egész Amerika is.
Kovács polgármester ezt még véletlenül sem mondhatja el egyik leghíresebb alkotásáról, az úgynevezett feltáró útról.
Az hogy a falu első embere félelmetes képzelőerővel rendelkezik már a lakópark tervnél is bebizonyosodott. Szerencsére a lakosoknak is volt fantáziája, el tudták képzelni, mi történik, ha mesterségesen felduzzasztanak egy falut. Legszörnyűbb példája ennek Keszü esete, én még talán Kozármisleny "amerikai stílusú" új részét is megemlíteném, mint rossz példát.
Lett is nagy felháborodás, ennek köszönhetjük a Szemely Holnap civil egyesület megalakulását is, mint a helyi önszerveződésben megjelenő elutasítást a megalomániás terv ellensúlyozására.
Az is megesett, hogy Kovács úr egyik jelenlegi tanácsadója is lélekszakadva rohant haza külhonból, ügyvéddel fenyegetőzve, ha a terv megvalósul.
Az hogy kinek, vagy kiknek a földjén jött volna létre a lakópark, az olvasó fantáziájára bízom. Tipikus eset volt ez arra, hogy mennyire törődik valaki a rábízott falu véleményével.

A feltáró út története még ezt is überelte.
Közérdekű meghallgatás a kultúrban, a feltett kérdésekre /hány tulajdonost érint pontosan, mi a biztosíték a megtérülésre, miért nem a fontosabb dolgokra koncentrálunk/ senki sem kapott elfogadható választ.
Ezt követte a postán kapott "együttműködési megállapodás" nevű sajtpapír, amit elolvasva, az az érzése támadt az embernek, hogy vagy azt nézik hülyének, akinek küldték, vagy az a gyengeelméjű, aki küldte. Az emberek egymás után mentek be az önkormányzathoz ahol az akkori körjegyzőnő megerősítette, hogy ez senkit semmire nem kötelez.
Ezért aztán még egy analfabéta is rájött, hogy ez egy olyan megállapodás lehet, amit a tyúk köt a rókával. Bár volt olyan lelkes atyafi, aki kommünikét nyomtatott több példányban felhívva a lelkesületlen népet a mielőbbi fizetésre. Kijelentette, hogy bár neki csak egy kendőnyi területe van arrafelé, annak ellenére is elsőként fizet. Hogy mekkora az a "kendő" azt csak a földhivatal tudná megmondani.
Voltak, akiket nyíltan, másokat telefonon név nélkül fenyegettek meg nem fizetés esetén. Olyan trükkről is lehetett hallani, hogy egyes pénztelen tulajdonosoknak felajánlották, hogy megveszik -természetesen áron alul- a földjüket és így legalább pénzt is kapnak.
De most új fejezet kezdődött az ügyben.
Visszafizetik a már befizetett összegeket.
Az embernek rögtön bekattan vajon mi kényszerítette rá az egyszemélyes önkormányzatot, hogy 180 fokos fordulatot tegyen.
Csak nem az, hogy a civil egyesület többször is javasolta az egyenlő bánásmódot a lakosság megítélésénél, vagy talán hivatalos kivizsgálás folyik az ügyben?
A lényeg az, hogy remélhetőleg rendeződik ez a kérdés, talán még a kamatos kamatot is visszakapják a befizetők.
Félreértés ne essék, nem vagyok útellenes, de hát lettek volna fontosabb dolgok is.

1970-ben jártam először a községben, mint a tüdőszűrőszolgálat vezetője, ez a szerencsétlen kultúrház szinte ugyanúgy nézett ki, mint most.
És most ne tessék azt mondani, hogy pályáztunk eleget. Talán a tervek milyenségével volt baj. Tessék megnézni az interneten, hogy hány község nyert el kultúrház felújításra pénzt. Megkérdeztem egy helyi kőművesmestert, hogy mennyiből lehetne egy normális wc-t felhúzni? Azt mondta 1,5 millióból. Legalább az lenne, és nem kellene a vendégek előtt szégyenkezni.
Egyébként visszatérve Kovács úrra, Ő elévülhetetlen érdemeket szerzett a falu építésében-szépítésében, csak hát eljárt az idő.
Sokkal többet kellene foglalkozni az emberek véleményével, amire most éppen az Ibolya utcai útépítés a példa.
 

Régebben nem értettem, hogy az amerikaiak miért hozták már jó régen törvénybe, hogy az elnök maximum két ciklusban gyakorolhatja a hatalmat.
Most már értem.

Horváth Gyula