Lassan lejár a türelmi ídő az őskövületes játszóterek számára. Az unyijó dec. 31 ig adott lehetőséget a felújításukra, hogy a gyermekeink végre érezhessék milyen is az az eus filling. A minimális cociális érzékenységgel bíró önkormányzatok kapva-kaptak az állami támogatás lehetőségén és sorra megépítették a szabványoknak megfelelő gyermek-paradicsomokat.

Nem így tett Szemely Önkormányzata. Számukra nem fontos a faluban élő 120 gyermek játszóterének biztosítása. Sokkal fontosabb a saját szőlőjükbe vezető 12 milliós út megépítése. A képviselőknek alig nevezhető, bólógató paprikajancsik, bizony sokalták a játszótérre a 900 ezres ajánlatot, helyette inkább az uralkodó javaslatára kivágatták a kiserdő tölgyfáit, hogy majd abból lesz a játszópark alapanyaga. Csakhogy a kivágott fák nem tudták, hogy ily nemes célért lettek feláldozva, és szépen elvándoroltak a királyhoz közelálló körök fáskamráiba. A nép érzékeny lelkületű egyedei meg csak néztek ki bután a fejükből, hogy se erdő, se játszótér. Néhányan nem általlották nehezményezni ezt az eljárást, de ők megis kapták érte a magukét...

I. Bikacsökös Pál király, nemhiába volt tökös legény, észlelve a népharagot, -ha már az orra alá dörgölték a nép véleményét-, miszerint húzzon el az agyalágyult testületével együtt, de izibe...gáláns lépésre szánta el magát.

A kissé tudathasadásos titkárnőjével, kivel már annyi szép törvénytelenséget véghezvittek, nyomban összetrombitáltatta a falu néhány kisgyermekes anyukáját. Hogy ugyanmá, legyenek kedvesek, és csak az önök véleménye számit, és ha nem esik nehezükre, meg a köz érdekében, nagyon hálás lennék, stb nyálas invitálással felkérte őket a felújítandó játszótér alkotóelemeinek, prospektusböngészéses kiválasztásosan, magasztos feladatára.

A meghatatottságtól elérzékenyült hölgyek, átérezve a beléjük helyezett bizalom nyomasztó súlyát, nyomban nekiláttak a játékok összeválogatásának, hogy minél elöbb elkészülhessen a hőn áhított... Az örömük csak fokozódott, mikor megérkezett a "jólelkű" uralkodó üzenete, hogy nem kell ám spórolni. Hadd lássák a szomszédok, hogy Szemely királya nem sajnál 4 milliót áldozni az ő szeretett népének, büdös kölkeire. És nem kell az állami, vagy unyiós alamizsna. Amíg nála a kincstár kulcsa...

Ó, a drága anyukák, akik már lelkiszemeikkel látták, amint szeretett poronytyaik birtokba veszik a szemelyi csodát...

Közben a király és udvartartása, meg jót röhögött az újabb parasztvakításos trükkjén. Hiszen ha akarták volna, már réges-régen felújíthatták volna a a balesetveszélyes játszóteret, és nem 4 milkáért. Másrészt meg kell a gumicsont, hogy a reménykedők jól elcsámcsogjanak rajta. Ha pedig nem készül el a csoda, -ami tutti-, majd jól rákenyik az egész balhét az anyukákra, hogy nem jól válogatták össze a játékok szineit, meg stb. Így nem lehet ám szabványosan unyióznyi.

De a legfontosabb, hogy a nép higgye, és érezze a Pali király gondoskodó szeretetét, és így már nem is tűnik olyan soknak az a fránya 12 milliós királyi sztáda a szőlőhegyre...

Ennyit csak elnézhetünk neki...!?

Még mondja valaki, hogy a király nem szeret játszani... az idegeinkkel!