2010. február 11-én, a szemelyi képviselő-testület tagjai, -a három hallgatag, és a két értetlen-, a Mindenható Kovács Pál vezényletével testületi ülést tartottak.
Az apropó, hogy szentesítsék a szentesíteni valókat, és nem utolsósorban az új körjegyzőnő hazai vizeken történő debütálását is megejtsék. Ennek örömére a jegyzőnőt elkísérte Valika is, aki Valika néven lett bemutatva a polgármester jóvoltából.
A hölgyek nagylelkűen szemethunytak azon a taplóságon, hogy elsősorban a cimbik lettek köszöntve, és csak másodsorban a jegyző és kísérője. Harmadsorban meg nem lettek köszöntve az érdeklődők, és a kisebbségi önkormányzat elnöke sem. Hiába, no, „bunkó vagy bagszi”.
Nekiveselkedve a napirendipontoknak, Szemely község gazdálkodásának 2009. évi beszámolója, és a 2010. év költségvetési tervezete került „megtárgyalásra”.
Átérezve a falu életének sarkalatos pontját, a képviselő urak két perces néma csenddel adóztak a beszámolóban és a tervezetben szereplő, -a számukra bizonyára teljesen értelmezhetetlen-, számadatok sokaságának.
Majd bárminemű kérdés, vagy hozzászólás nélkül 4 igen /Kovács, Buják, Bosnyák, Miátovics/ és 2 nem /Dani, Szőke/ szavazattal elfogadták. Tehát innentől kezdve ismét szabad a pálya, hiszen jöhet a bevált szlogen: „ a képviselő-testület megszavazta”.
Ebben csak az a furcsa, ha valaki valamit nem ért, akkor miért nem kérdez?
Ha meg nincs kérdése, akkor miért nem szavazza meg? Vagy talán fél kérdezni?
Egyébként nem kell sok ész ahhoz, hogy a rublikákra pillantva kétségei merüljenek fel, még az egyszerű szemlélődőnek is.
Hiszen elég ha csak a képviselők javadalmaztatását megnézni, nyomban kiderül, hogy a betervezett 900.000 Ft-ból, csak 510.000 Ft lett kifizetve, tehát valakik nem kapták meg a járandóságukat. Hogy kik és miért? Ezt talán nekik kellene a legjobban tudniuk és érzékelniük. De úgy látszik a kicsire nem adnak.
Mint arra sem, hogy a kultúrházra félretett pénz eltűnt.
2007-ben még 22 millió volt, amely 2008-ban 12 millióként átvándorolt a Horvát Nemzetiségi Ház alapjába, és hogy-hogy nem 2010-es tervben már csak 3,1 millió.
Na ennyit azért nem romlott a forint még Szemelyben sem.
Vagy itt van a „királyi sztráda” lakossági hozzájárulása, az a bizonyos több mint 9 millió, melyből 2009-ben beszedtek kb. 2 milliót. Tehát mennyi maradt? 7 millió?
Egy fenét! Buta gyerek! Vissza az általános iskolába!
A helyes eredmény az önkormányzat szerint: 360 ezer Ft, melyet 2010-ben kívánnak behajtani.
Ha valaki sikítani mer, azt eltiltom a további olvasástól!
És ez csak néhány –milliós- apróság, hiszen van itt még jótékonykodás fűnek fának, az egerági sportkörnek, /bizonyára Egerág költségvetésében is szerepel a szemelyi sportolók megsegítése/, juttatások magánszemélyeknek, testvérkapcsolatnak stb. stb.
Persze lesz megint fűnyíró vásárlás is, no, meg kavicsozgatás is fél millióért.
Bizonyára meg van már a kivitelező is, hiszen az eddigi „úttörő”, 150.000 Ft-tal támogatta a falu önkormányzatát.
De hagyjuk ezt, hiszen nincs kérdés, nincs felelet. Csak szavazás.
Azonban, a második napirendnél, -„A falubusz működtetési szabályzata”-, kiborult a bili.
Aki elkövette, az egyik értetlenkedő, Szőke képviselő úr. Aki nem általlotta javasolni, hogy ha már a falubusz igénybevételét írásban kell a polgármester felé benyújtani, akkor az legyen szíves írásban válaszoljon, hogy engedélyezi, vagy sem.
Ettől aztán Kovács Pálnál elszakadt a cérna:
- Miért kellene ezt megtennem?Ha Én egyszer azt mondom, hogy igen, akkor az biztos igen, mert engem úgy hívnak, hogy KOVÁCS PÁL!Tetszik érteni? És a szavamat általában nem szoktam megváltoztatni... Különben is a faluban senki mással, csak a civil szervezettel van probléma.
No erre nyomban felhorkant a civil szervezet jelenlévő elnöke, aki szót kért, hiszen érintett az ügyben, másrészt hivatkozva a civil szervezet tanácskozási jogára, a jegyzőnőhöz intézte a mondandóját, egyben figyelmeztetve a kötelességére.
De nem jutott szóhoz, mert a dühöngő Kovács Pál megfosztotta minden jogától. Legszívesebben még a levegőtől is.
E kellemes közjáték után folytatódott a Pali-show.
A játszótér pályázatra beérkezett árajánlatokkal elbíbelődtek egy kicsit, hadd nyugodjanak meg a kedélyek. A felkészültséget jól jellemzi, hogy a dec. 15-i határidőig beérkezett pályázatok árajánlati részét sebtében most adták össze némi segédlettel. Szerencsére voltak drága és olcsó ajánlatok is, és ismerős név is a pályázók között, így már nem okozott gondot a kivitelező, polgármesteri parancsra történő kiválasztása.
Mily meglepő, hogy az egyik nyertes a „királyi sztráda” megvalósításában is részt vett...
A bolti pályázattal kapcsolatban a műsor ismét a csúcsra jutott.
Köztudott, hogy 2010. jan. 10-től két hétig nem volt bolt a faluban, és nem a lakosság hibájából.
Újabb pályázat lett kiírva, majd gyorsan eltüntetve, az új bérlő fű alatt kiválasztva, a többi pályázó elhajtva. Így aztán, az új bérlő jan. 25-én megnyitotta a boltot, majd egy hét múlva a kocsmát is.
Ehhez képest a testületi-ülésen febr. 11-én, Kovács Pál nagy örömmel bejelentette, hogy a bolt és kocsma működtetésére kiírt pályázatra 4 jelentkező is akadt.
Majd álszent képpel megkérdezte, hogy felolvassa-e a pályázatokat?
Mi van? Meghibbantál Pali? Kb ez látszott a képviselők eddig sem sok értelmet sugárzó tekintetén. Inkább ne...
De, Kovács Pál folytatta a showt:
- Különben is ez a szavazás csak formaság, mert ez már korábban eldőlt, egy munkamegbeszélés során. A testületnek az lenne az egyedüli feladata, hogy helybenhagyja, a Robival történő megállapodást.
És ekkor ismét elhangzott egy oda nem illő kérdés, Dani képviselőtől:
- Mikor volt ez a munkamegbeszélés?
Most, tessék megkapaszkodni... Jön a mindent elsöprő válasz:
- Munkamegbeszélés? Az körülbelül január elején volt. Mert?Önök nem voltak ott. Önök erre nem hivatalosak!...
Aha. Január elején, amikor még ki sem írták az új pályázatot... már megbeszélték, hogy ki lesz a nyertes, aki még nem is tudta, hogy pályázni fog. Itt valaki nagyon hülye, vagy annak néz mindenkit. De még nincs vége:
- Egy dolgot tisztázzunk...ha én önállóan valamiben döntök, ami a képviselő-testületnek a kompetenciája, ... tehát ha én döntök egy olyan dologban, amire nincs akkor testületi felhatalmazásom, dönthetek. Egy a lényeg, hogy azt utólagosan a képviselő-testület elfogadja.Ez a lényeg! Soha ne felejtsék el, ez a lényeg, és ez a törvény. Ilyen egyszerű.Nem éltem még ugyan vele...Vagy legalábbis nem sokszor.
Milyen bájos!
Ez a lényeg! Érted? „Nem éltem még ugyan vele...vagy legalábbis nem sokszor.”
A soha és a nem sokszor, egy és ugyanaz a kategória Kovács Pálnál. És még büszke is rá!
Tehát ha lefordítjuk hétköznapira a példamondatot.
Soha nem hazudtam, vagy legalábbis nem sokszor.
Soha nem loptam, vagy legalábbis nem sokszor.
Soha nem ütöttem bikacsökkel, vagy legalábbis nem sokszor.
Lehet folytatni...
A jegyzőnő, a törvényesség őre, meg csendben ámuldozott, az emberi elme ily magasröptű szárnyalásán.
Majd szóhoz jutva nagy hibát követet el.
Ugyanis a falugondnok beszámolója, -a sajnálatos balesete következtében-, /jobbulást Gyöngyike!/ jelenleg elmarad, de esetleg írásban megteszi azt, vagy akár a következő közmeghallgatáson.
Püff neki! Szegény jegyzőnő nem tudhatta, hogy ez egy tiltott szó Szemelyben.
Kovács Pál nyomban le is csapott: Inkább a következő testületi ülésen!
Mivel 2010. a választások éve is, nyomban megszavazásra kerültek a Helyi Választási Bizottság tagjai is. A tíz közé sehogy sem jutott be egyetlen férfi sem, sőt a névsort megtekintve „király-pártin” kívül más sem, akik felavatását, felesketését a polgármester vállalta.
Majd volt még egy szende próbálkozása a jegyzőnőnek, hogy felhívja a testület figyelmét a falunap pályázat útján történő finanszírozására.
De le lett torkolva, mert már pályáztunk, és benne van a költségvetési tervezetben is: Falunappal egybekötött regionális borverseny!
Íme a szokásos tudatzavar újabb esete. A falunap az egész lakosság részére szól, ezért is nincs Szemelyben, csak a választások előtt.
Míg a borverseny zártkörű rendezvény, csak a kiváltságosok részére, általában április elején. A falunap nyár végén, még az esedékes kampánycsend előtt kerül megrendezésre.
Talán hazafelé menet az új körjegyzőnk fejében értelmet alkotott az ülés elején elhangzott köszöntő, melyben Kovács Pál sok sikert és jó egészséget kívánt a jegyzőnő munkájához, és egyben /csak úgy poénosan/ őszinte részvétét fejezte ki.
Mi azért tudjuk, ez egy nagyon vicces alak.
