Szemely község hányattatott sorsú vezetői végre, nyugodtan tekinthettek bele a Dunántúli Naplóba, mert egy év után ismét sikerült az önkormányzatnak a faluról pozitív hangnemű írást megjelentetnie.
/Persze, nem az újságírók tehetnek arról, hogy Szemely az utóbbi időkben a negatív szenzációiról lett ismert./
Kellenek ezek az aprócska örömök, hogy önfeledten borulhasson egymás nyakába a hatalmi elit, és a slepp.
– Most aztán megmutattuk a világnak, hogy milyen „tökös” gyerekek vagyunk! Hozsánna kísérje minden cselekedetünket!
Valóban, ami írva vagyon, az mind szép és jó!
A lefestett kép szerint idilli, mondhatni paradicsomi állapotok leledznek a faluban, ahol nép és a választott képviselői, kart-karba öltve szorgoskodnak a település életének jobbá tételében. A nép elégedetten büszke a vezetőire, és a vezetők is büszkék a népükre.
A felületes olvasók számára egyöntetű a vélemény, – itt minden nagyon gromek, úgy is mondhatnánk, „ez a világ, a világok legjobbika”.
Azonban, ha figyelmesen elolvassuk a leírtakat, egy furcsán eltorzult kép, tárul a szemünk elé.
Lássuk csak, mit is ír a hogyishívják?
Adott egy 485 lakosú település, melynek
„A lakosság száma az utóbbi évtizedben egynegyedével növekedett…
1930-ban 131 magyar, 1 német és 337 horvát anyanyelvű Szemelyben. Lakosságának kétötöde ma is horvát anyanyelvű.”
Vagyis a polgármester által felturbózott adatok szerint 194 fő, míg a hivatalos statisztika szerint, 30 %, azaz 145 fő, de ha figyelembe vesszük, hogy 2006-os önkormányzati választások idején 60 fő vallotta magát a horvát kisebbséghez tartozónak, akkor bizonyára a falu vezetője azokat is horvát anyanyelvűnek minősítette, akiknek a TV-jükön bejön a Horvát TV műsora is. Így már tényleg indokolt a helyi kisebbség olyan mértékű támogatása, hogy a helyi „kultúra háza” – ami, nem romos – már nem szerepel a felújításra váró feladatok között, hanem helyette a Horvát Nemzetiségi Ház projekt, szerepel.
„A horvát nemzetiségi házra legalább nyolc éve pályázik az önkormányzat újra és újra. Eddig azonban nem sikerült támogatást elnyerni. Most az integrált közösségi tér létrehozására benyújtott szemelyi pályázat vár elbírálásra. Ebben a közösségi térben lenne egy nagy előadóterem színpaddal, helyiség a nyugdíjasok és az ifjúsági klubja számára, az emeleten pedig két-három vendég hálószoba. A 150– 200 főt befogadó előadóterem rendszeresen kihasznált lenne, hiszen horvát nemzetiségi ház – ahol a hagyományőrző együttesek rendszeresen felléphetnek, próbálhatnak – nincs a környéken. Téli időszakra azt is tervezik, hogy neves szakemberek tartanának előadásokat gazdálkodók számára.”
Mi lesz a magyarokkal? Ők vajon mit kapnak a csiszta magyar önkormányzattól?
„Két hónapon belül várható a döntés a pályázatról. – Amikor tavaly kiírták ezt a pályázatot, 200 ezer euró volt az elérhető támogatás maximuma, majd 50 millió forint – mondja a polgármester. – Ha most végre nyernénk, a ház felépítéséhez nálunk a támogatáson túl még jelentős önrész szükségeltetik és nagyon jelentős társadalmi munka. El szeretnék kerülni, hogy hitelt vegyünk fel.”
Hmmm, de hol van már az, az önrész? Beledöngölve a kavicsos utakba…
„Lesz egy negyedévenként megjelenő magyar és horvát nyelvű ingyenes faluújság is hamarosan.”
Német anyanyelvűek is élnek a faluban, nekik miért nem?
„Vonzó a vidéken letelepülni szándékozók számára. Erről adatok nélkül árulkodik a pompás új utcasor. Valami másról pedig az, hogy egyetlen romos házat nem lehet látni a községben.”
Bizarr, ez a fene nagy büszkeség, az új házakkal kapcsolatban, hisz nem is olyan régen még építési tilalmat rendelt el az önkormányzat, hogy megakadályozza a nekik nem tetsző új házak építését…
„– Évtizede már, hogy támogatást nyújtunk azoknak, akik tatarozzák a házukat, gépkocsi-bejárót, utcafronton kerítést építenek, átrakják a tetőcserepeket, és ez meg is látszik falun – mondja elégedettséggel Kovács Pál polgármester. – Tavaly is, idén is 1,2 millió forintot különítettünk el a porták felújítására. Költségvetésünknek legalább egyötöde pedig a több mint nyolchektárnyi zöld közterület rendszeres gondozására megy.”
Bizonyára az önkormányzati 50.000 Ft-oknak köszönhető, és az hogy évente 3-6 fő veszi igénybe, ezt a gigantikus faluformáló támogatást. Vajon a megmaradó pénzzel mi lett? Évi 14 millió a fűnyírásra, takarításra? Jó biznisz…
„A képviselő-testület arról is döntött, hogy kezdeményez egy mozgalmat: jutalmazza azokat a lakosokat, akik példaszerűen tartják rendben a környezetüket és a házuk előtti közterületet.”
Tiszta udvar, rendes ház? Retró. Vissza a szocializmusba? Most akkor a lakosok háza előtti közterület gondozása már nem fér bele a 14 millába?
„Tavaly kilencszemélyes kisbuszt nyert a község. A kilencmilliós érték áfáját kell az önkormányzatnak fizetnie. A járművet térítésmentesen használhatja a lakosság.”
Hurrá! Irány a soppingcenter! A focisták, a táncosok vajon beférnek a buszba?
„A falubusszal együtt 25 millió forint értékű fejlesztés valósult meg 2008-ban. A másik nagy beruházás a 16 millióba került dubravai út, amelyből 4 millió volt pályázati támogatás, 3 millió az önkormányzat önrésze és 9 millió azoknak a gazdáknak a hozzájárulása, akiknek a földje az út közelében van.”
Tehát, akkor…volt egy busz, és volt egy útépítés a szőlőbe… Stimmel. Megvan a kultúrházra 16 év alatt félretett önrész.
„Idén szeretnének még egy kb. 300 méteres útszakaszt elkezdeni a dubravai út folytatásaként. Ez pályázatfüggő beruházás, amire 1,26 milliót különítettek el önrészként.”
Na, ne! Már megint? Az „úttörőcsapat” halad…Előre! Rendületlenül…
„Jelenleg három szemelyi pályázat van elbírálás előtt. Az egyik a nemzetiségi házé, amiről bővebben külön szólunk. A másik a játszótér körbekerítése és újjávarázslása, hiszen nem EU-szabványosak a játékok. A harmadik a községháza tetőcseréje. Ezek összköltsége 10 millió forint, és abból az áfa lenne az önkormányzat önrésze.”
Ó, az a csodálatos játszótér…vajon hol áll a fontossági sorrendben? Leghátul, de vakításnak azért megfelel.
„A község nagy gondja régóta a hajdan hozzácsatolt Szentkútpuszta.
– Azon a településrészen tenyérnyi területe sincs az önkormányzatnak. A tönkrement utak rendbetételéhez nem tud pályázni, mivel nem tulajdonosa azoknak sem, területet pedig nem ad el senki – sajnálkozik a polgármester.”
Szegény polgármester, pedig igyekezett mindent megtenni a Szentkútpusztai lakókért, akik ugye az összlakosság egyötödét teszik ki – nem kevés pénzt hozva az önkormányzat kasszájába. Mi lett a nagy igyekezetből? Népszavazás megakadályozása, választási törvény megsértése.
„A község címerének egyik motívuma a szőlőtermesztés hagyományára utal. Szemelyben ma már csak másfél tucatnyi borosgazda van, akik hobbikertekben együttesen 2,5–3 hektáron termelnek. Óriási hagyománya van a szemelyi borversenynek is. Általában 60-80 borminta szokott összejönni. Zömmel fehérborok. Főleg szemelyiek indulnak, de minden évben vannak Pécsről, Kökényből, Egerágról, Magyarsarlósról borosgazdák.”
Tehát 18 szemelyi borosgazda kedvéért van a hagyományos szemelyi borverseny, és ez indokolta a 16 milliós útépítést a szőlőkhöz közpénzből? Ha a polgármester Szentkútpusztán lakik, és nincs szőlője, vajon akkor is ez az út épült volna meg?
„Idén április 6-án veszik át a bormintákat, a bírálatuk jövő csütörtökön lesz, az eredményhirdetés pedig 17-én műsorral, vacsorával, bállal összekötve. Minden versenyen induló kap valami tárgyjutalmat az önkormányzattól.”
Ha jól értem, közpénzből ajándékozzák meg az idegen, nem szemelyi gazdákat is? Plussz az eszem-iszom, dinom-dánom. Ez az önkormányzat egyetlen éves rendezvénye! Zártkörű!!!...Kevesek örömére a közpénzből!
Itt válik nagy jelentőségűvé a cikk címe, „Nincs egy romos háza se”, csak egy romos közélete, melyben nagy szerepet játszik a falu romos önkormányzata, amely minden eszközzel megpróbálja a valóságot eltakarva, biztosítani a hatalmat egy szűk uralkodó réteg számára, figyelmen kívül hagyva a többség óhaját, és a lakosság összetételének megváltozását.
Ezért, kell ez a kis öntömjénezéses ünnep, mellyel a megtépázott önbecsülés egy kis időre helyrebillen. Örüljünk, de azért egy kis önkormis önmérséklet már elkéne, hisz jó lenne, ha a szemelyi nap mindenkire egyformán sütne...
Tudjuk, "mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek..."
Ui: Két nappal az újságcikk megjelenése előtt kapta kézhez 66 szemelyi illetve szentkútpusztai lakos a Siklósi Rendőrkapitányságtól a levelet, melyben
„értesítem, hogy az ön sérelmére elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a nyomozást befejeztük és tájékoztatom, hogy az iratokat vádemelési javaslattal a Pécsi Városi Ügyészség részére küldöm meg.”
