Hagyomány alatt általában az elődök örökségéből azokat a cselekvéseket, dolgokat értjük, amelyeket nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek az adott társadalom tagjai szociokulturális öröklés (beleszületik az egyén az adott társadalomba és tovább viszi ősei hagyományait) alapján. A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik. /Wikipédia/

Szemelyben a hagyományok őrzése mindig is meghatározó szerepet játszott a lakosság életében.

Ilyen hagyomány, hogy Kovács Pál a király, amíg világ a világ. Hagyomány, hogy az uralkodó szent és sérthetetlen. Hagyomány, hogy a képviselők nem rátermettségük, hanem helyi születésük révén választódnak e magasztos feladat ellátására. Hagyomány, hogy az egykor volt többség -most már csak kisebbség-, a hatalom mindenkori birtokosa. Hagyomány, hogy a köznép maradjon tudatlan, és a nagyok dolgába ne üsse bele az orrát. Hagyomány, hogy a közpénzekkel nem kell a választók felé elszámolni. Hagyomány a nép hülyítése, hangzatos ígéretekkel. Hagyomány a borverseny. Hagyomány, hogy falunap csak négyévente a választások előtt van. És hagyomány egy tál lencséért megvásárolni a lojalítást.

Ezen a hagyományok sorába tartozik az önkormányzati Mikulás is.

Szinte nincs az országban olyan település, ahol a gyerekeket ne ajándékozná meg a helyi önkormányzat némi ajándékcsomaggal a Mikulás ürügyén. Általában rittyentenek mellé egy kis ünnepséget is, had érezze az ifjú polgár a hatalom feléje írányuló figyelmét és szeretetét. Egy kis nasi mindig elfér, a számtalan helyről -óvoda, iskola, munkahely-származó Mikulás-csomagok mellé.

De nem így Szemelyben!

Meghatározhatatlan ideje már, hogy a szemelyi polgármester, a mindenkori testületének asszisztálása mellett, Jézuskának is képzeli magát. Persze ez nem áll messze az isteni hatalmától. Az Atya és a Fiú...a Szentlélek is meglesz nemsokára.

Kovács Pálnak decemberre mindig kiújul az a kényszerképzete, hogy a falu összes gyermekeinek Ő az apja. És, mint jó atyának, gondoskodnia kell a gyermekek ajándékairól. Figyelmen kívül hagyva, hogy a szülők felnőtt emberek, saját akarattal, nevelési elvekkel rendelkeznek, ám ő, mint a falu uralkodója, majd megmondja a magatehetetlen, korlátolt szülőknek, hogy mi kell a gyerekeknek. És ezt a törekvését, játékok ajándékozásával kívánja bizonygatni, hogy míly rettenetes az elkötelezettsége, az ifjú nemzedék irányába.

Az sem zavarja, hogy durván beleavatkozik a családok magánéletébe, tönkrevágva a családok ajándékozási szokásait.

Összekeverve a Mikulást a Jézuskával. Ha kicsit is ismerné a népszerű dalocskát, tudhatná, hogy mi van a zsákban. És nem emelni önkormányzati hagyománnyá a baromságot. Persze mindezt nem a saját, hanem a közpénzből teszi.

De a részletek nem lényegesek! Így az sem lényeges, hogy 2004 óta az önkormányzat nem rendezett a gyermekeknek ünnepséget, hanem a csemeték télen, sötétben, -volt, hogy hóban fagyban, ködben, vagy esőben- az utcán ácsorogva kényszerültek a Mikulás ajándékat átvenni, mint a hajléktalanok az ingyen levest. Az sem érdekli, hogy van olyan gyermek, aki már évek óta, mindig ugyanazt az ajándékot kapja, vagy egyáltalán nem az életkorának megfelelőt. De ez nem is a Mikulás feladata. Persze hogyanis várhatná el egyetlen szülő is, éppen azoktól a felelős és ésszerű döntéseket a gyermekek ügyében, akiknek egyáltalán nem is volt, vagy már nincs is kiskorú gyerekük.

Az ajándékok mögött megbújó hatalmi hátsószándék nyilvánvalóvá válik az olyan apró hibákból, melyek az ajándékozó részéről feleslegesnek tünnek.

Ha már egyszer kibérel egy kétlovas fogatot, hajtóstúl -bizonyára ingyé-, akkor meddig tartana egy hímnemű Mikulást felültetni a kocsira, ha már a testületben nincsenek "tökös legények" -kivéve Pali királyt-, akkor béreljenek egyet -ingyé. Így nem fordulna elő, hogy már egy ötéves is észreveszi, hogy nincs "töke" a Mikulásnak, tehát nő!!! Ha pedig nő, akkor ez csak a Mikulás felesége lehet! De akkor meg miért van szakála? A Mikulás a szakálas nőket szereti? Fúj!!! Vagy még rosszabb, ha a szakálas férfiakat? És ettől az alaktól fogadja el a gyerek az ajándékot?

Nyilvánvaló, hogy a Mikulásozás jó buli. A kereskedő havertól megvesszük a gagyi játékokat potom pénzért, a másik havertól béreljük a járgányt, az alkalmazott családtagjából Mikit faragunk, a kölyköket elkápráztatjuk a gagyival, ügyelve arra, hogy ne láthassák egymás ajándékait, beírjuk az örsinaplóba a pirospontot, pénz a kasszából ki.

Na, most reklamáljon valaki az elherdált pénzek miatt, mikor éppen a gyerekét ajándékozzuk. Na ki a király? Mutyi itt, mutyi ott...

De, tényleg ki is szólna csak egyetlen rossz szót is, erre az áldott jó önkormányzatra.

És az ökörség örökségéből hagyomány lesz.